Deprecated: Elementor\DB::is_built_with_elementor funkció használata nem ajánlott 3.2.0 verziótól kezdődően. Plugin::$instance->documents->get( $post_id )->is_built_with_elementor() használata javasolt helyette. in /home/fetehuhv/public_html/wp-includes/functions.php on line 5379

Mozgó játszótér

Élmény érkezik

Hogyan mozog egy játszótér? Mert a miénk mozog, az biztos 😊

A játszótér olyan hely, amiről Molnár Ferenc könyvet is írt, ahol mindnyájan „szocializálódtunk”. Megtanultunk focizni, rabló-pandúrozni, fára mászni. Játszottunk. Rengeteg élményt gyűjtöttünk és készséget fejlesztettünk. Minden házblokkhoz volt legalább egy játszótér, ahol megismerkedhettünk a szomszéd gyerekekkel és szüleikkel. Így lettünk mi egy közösség.

A felzárkózó településeken nincsenek játszóterek. A gyerekek nem tudnak hol és kitől megtanulni játszani. Ennek a problémának a megoldására született meg a Mozgó Játszótér. Egy kilencszemélyes kisbusz, amibe belefér minden játék, eszköz és két személy, aki ért a játékhoz és a gyerekekhez. A kisbusz gyorsan eljut az ország bármelyik pontjára, ahol a megérkezés helyszíne pillanatok alatt benépesül, és játszótérré válik..

„A játék olyan tevékenység, amelyet nem lehet elég komolyan venni.”
Jacques-Yves Cousteau

A Mozgó Játszótér azt az igényt viszi el ezekre a településekre, amely szerint játszóteret lehet teremteni egy füves placcból, egy iskolaudvarból, de egy zsebkendőnyi üres területből is. Játék lehet a saját hangunk, testünk és a legegyszerűbb tárgyak. Találunk egy botot vagy egy darab papírt és máris tartalmas és kreatív időt tölthetünk el.

A játék az az eszköz, amivel a munkatársak dolgoznak. Egy kommunikációs csatorna, amelynek a nyelvén könnyebben és gyorsabban érhető el mindenki. Egy fejlesztő eszköz: segít a gyerekeknek elsajátítani mindent, ami barátságok kialakításához, életút választásához, az élethez és annak élvezetéhez szükséges. Megtanít mozogni, együtt lenni, szabályokat követni, vagy csak simán, az időt jól és értelmesen eltölteni. A játék szeretet, mert jó együtt lenni, és közösen megvalósítani dolgokat. A Mozgó Játszótér célközönsége az egész település. Először a gyerekek érdeklődését kelti fel, de a hamar kialakuló bizalmi viszony a szülőket is meggyőzi, és rövid időn belül ők is bekapcsolódnak.

A Mozgó Játszótér tevékenységével közösséget is fejleszt. Filozófiája, hogy megmutassa az ott élőknek, hogy a közösségi élet alkotói, megteremtői és megélői ők maguk.

A településeken dolgozó munkatársak, tevékenységéhez szorosan kapcsolható a Mozgó Játszótér munkája, hiszen a közösséggel együtt töltött idő során feltárulnak olyan problémák, amelyeket a helyi kollégáknak jelezhet, illetve javaslatokat is tehet azok orvoslására. Amennyiben szükséges, közvetít a résztvevők között, elősegítve az egymás köztipárbeszédet. Krízishelyzetekben is hívható, módszereikkel segítséget nyújthatnánk a közösségen belüli feszültségek kezelésében.

A Mozgó Játszótér célja, hogy a településeken élő közösségek felismerjék, hogy az együttműködésen alapuló munkának hosszútávú eredménye van. Szem előtt tartja, hogy a közösségfejlesztési tervekben kitűzött célok a helyi lakosok céljaival megegyező irányba mutassanak. A kezdeményezéstől elszokott közösség elveszíti kreatív képességeit, míg az önálló véleményalkotás által a döntésekért felelősséget vállaló csoport kreatív megoldásokat talál minden helyzetben.

A karancssági sportnapról készült összefoglalónk

Történeteink


Minden hajón van egy ember, aki elsőnek pillantja meg a szárazföldet.
Ha belepillantunk ezeknek az embereknek a szemébe, észrevehetjük a szárazföldet. Azokon a településeken, ahová rendszeresen járunk, mindig van egy gyerek, aki elsőnek pillantja meg a Mozgó Játszótér kisbuszát.
Amikor belenézünk ezeknek a gyerekeknek a szemébe, észrevehetjük a „Játszóbuszt”.

Felsődobsza

A felsődobszai óvodában jártunk, két csoportnak tartottunk egymás után foglalkozást. A második körbe kerültek a nagycsoportosok. Mentünk a felépített tematika mentén szépen sorban. A játékok során feltűnt egy kislány, nevezzük most Piroskának. Haja szőke volt, arca kicsit sápadtabb, mint a többieké, macis pulcsit és hozzá illő lila nadrágot viselt. Kis papucskáján látszott, már nem az első évet koptatja vele az oviban, szemeivel mosolygott.

Az egyik játékban véletlenszerűen választottunk párokat. Egy lepel két oldalára kellett állnia a pároknak, így nem láthatták egymást. Az volt a feladata a két gyermeknek, hogy miután a lepedő lehull, mondják ki a párjuk nevét, aki a gyorsabb, az kapja a pontot. Piroska a „fal” mögött kicsi kezeit tördelte, a pulcsi ujját húzogatta, látszott, hogy izgul (netán fél), és ez az egész helyzet kellemetlen neki. Visszaszámoltunk 3… 2… 1…. és a lepedő lezuhant. Piroska pedig halkan, de érthetően azt mondta TOMI! A pedagógusok és a gyerekek is üdvrivalgásban és tapsviharban törtek ki. „Nyertél egy pontot a csapatodnak!” – üvöltötte az egyik óvónő. Nem értettük a már-már ünnepi hangulatot. Kérdőn néztünk az óvónénikre. Ekkor elárulták, hogy Piroska nem beszél se a társaival se velük, mióta az oviba jár, egy hangját se hallották mostanáig.

Büszkeség és meghatottság, ami akkor és ott elfogott. Újabb bizonyítéka annak, hogy a játék, mint eszköz működik. Szeretem, amit csinálok, pontosan az ilyen pillanatok miatt.

Csenyéte

A mesélés nem alanyi jogon jár. A mesélés kihalóban lévő őskövület. Vannak olyan családok, ahol 3-4 generáció óta nem meséltek a családban. Sem királylányokról, sem hőstettekről. Nem tudják, milyen kiállni 3 próbát, hogy megszerezd a fele királyságot, de nem hallottak a gyerekek családi történeteket nagyszülőkről, dédszülőkről sem. Sokszor nekifutunk, hogy a mesét becsalogassuk a foglalkozásainkba, de általában kudarcnak éljük meg a végeredményt.

Csenyétén egy meleg nyári délután mindenki fáradtan nyúlt el a játékok után, és bedobtuk, hogy olvassunk mesét. Neki is fogtunk, de pár perc után szétszaladtak a gyerekek, jöttek, mentek. Épp abba akartuk hagyni, amikor egy kislány halkan mondta, hogy olvassuk tovább a mesét. Nagy volt a zsivaj körülöttünk, de a kislány csillogó szemmel hallgatta. Amikor vége lett, kérte, hogy még egyszer olvassuk el, de előbb elmegy és szól egy barátnőjének. Elkezdtük újra, és már ketten hallgatták. A mese végeztével beszélgettünk arról, hogy mi történt a szereplőkkel. A következő alkalommal büszkén újságolták, hogy elmondták a mesét otthon a testvéreiknek és nagyon tetszett nekik. Egy pillangó szárnycsapása földrengést idézett elő.

Mátraverebély

2020 nyarán a tanodában tartott táborba mentünk Mátraverebélyre. A korosztály vegyes volt. Kamasz lányok – 13 és 15 évesek – kisebb fiúk és egy-két óvodáskorú gyerek volt a csapatban. A játékok és a közösen töltött délelőtt után együtt ebédeltünk a gyerekekkel. A lányok asztalánál találtunk helyet magunknak. Beszélgetni kezdtünk a fiúkról, szokásokról és a továbbtanulásról. A „Mi szeretnél lenni?” kérdésre az egyik lány azt válaszolta, hogy „Ügyvéd”.
Úgy kellett az államat visszarakni a helyére. Persze, minden gyereknek vannak álmai, gondoltam. Kamaszkorban még nem is tudjuk mi lesz belőlünk, csak elképzeléseink vannak.
Tovább folyt a beszélgetés:
-Ügyvéd, az igen! De ahhoz nagyon sokat kell tanulni, ugye tudod?
Ekkor jött az igazi lelket simogató válasz:
– Tudom, de egy ilyen élethelyzetből nem sok kiút van. A tanulás az egyik ilyen, és én mindent elkövetek, hogy elérjem a célomat. Nem akarok egy „senki” lenni. Példa szeretnék lenni a telepen a többi lánynak!
Igenis van más út!