A korábbi évekhez hasonlóan idén is együtt töltöttek öt napot a Máltai Szeretetszolgálat fiatal önkéntesei. Az Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi régióból érkező fiatalok, azért gyűltek össze, hogy jobban megismerjék egymást, fejlesszék tudásukat, új helyzetekben próbálják ki magukat, tapasztalatokat gyűjtsenek és közben ismerkedjenek a felzárkózás lépéseivel.
A közösségformáló kékedi tábort Molnár Tamás és Pápai Gergő önkéntes koordinátorok és Fehér Krisztina szakmai koordinátor szervezte. A tábor vezetőinek munkáját nyolc egyetemista önkéntes is segítette, ők tervezték meg a programokat és állították össze a hét szakmai részét is. Irányításukkal a sport, a vezetett játékok, a kreatív kézműves és arcfestés témakörökön külön szekciókban dolgoztak a fiatalok, akik így szintén fejlődhettek az önállóság, a kreativitás, a tervezés és a vezetés terén.
A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai – Bán Ildikó, Borbásné Pucsok Tímea, Fodor Éva, Hajdú Krisztina, Inátsy Papp Sándor, Lőrincz Norbert, Naár Judit, Tisza Levente – előadások és kiscsoportos beszélgetések során ismertették meg a résztvevőkkel a szervezet múltját és működését, az önkéntesség alapvetéseit, a Jelenlét program lényegét és a felzárkózó településeken folyó munkát. Emellett számos új módszert, technikát és játékot is tanultak a fiatalok, amit a hét második felében a Felzárkózó települések program két helyszínén, Csenyétén és Fulókércsen gyakorlatban is kipróbálhattak több mint száz gyerek nagy-nagy örömére.
Két ifjúsági csoportvezető így mesél a tábori élményeiről:
Perhács Kamilla:
„A tábor alatt számomra a legjobb és legfontosabb volt, hogy a vendégelőadóknak köszönhetően az önkéntességet szakmai szempontból is körbejártuk. Nagyon sok mindent tanultam a héten a közös játszásokból, amelyeket fel tudok majd használni az önkéntes programokon. Ilyen volt például Pucsok Tímea keretmeséje, aminek segítségével minden játékkal – anélkül, hogy a gyerekek észrevennék – folyamatosan felmérjük azokat a területeket, amelyeket a későbbiekben fejleszteni érdemes. Hajdú Krisztinától pedig olyan dolgokat tanulhattunk a játék fontosságáról, amelyeket mindenképpen érdemes használni, ha vezetett játékot szeretnénk tartani. Például, hogy mennyire fontos a fogócskánál a „ház” használata. Természetesen minden más meghívott előadótól érdekes dolgokat tanultunk és hallhattunk, amelyek minőségileg mind emelni fogják a játszásaink színvonalát.
Ami még számomra nagyon fontos volt a táborban, hogy az önkéntesek megtalálják azt a terültet, ami a számukra a legtöbb lehetőséget nyújtja a játszások alkalmával. Én a kézműves részleg egyik vezetője voltam, ahol a cél az volt, hogy felkészüljünk az előttünk álló egy évre és minél több kézműves ötletet gyűjtsünk az önkéntes alkalmakra, és átbeszéljük, mi a fontossága a kézműves asztalnak a játszásokon, mikor mire kell odafigyelni és miért fontos, hogy teret adjunk a gyerekek kreativitásának. A Csenyétén és Fulókércsen töltött nap pedig az egész tábor legfontosabb napja volt, hiszen élesben is kipróbálhatta magát a csapat, és érezhettük, miként tudunk egy nagy közösségben dolgozni.
Ezek mellett fontos volt, hogy maga az önkéntes csapat is minél jobban összeálljon és együtt tudjon dolgozni, úgy, hogy mindenkinek megvan a maga feladata. Az egymás felé való nyitottság és segíteni akarás nagyon összehozta a csapat egészét. A miskolci önkéntes csapattal együtt töltött idő pedig lehetőséget adott arra, hogy megosszuk tapasztalatainkat.
Összességében úgy gondolom, hogy a táborra szükség volt ahhoz, hogy szakmailag tovább tudjunk lépni. Számomra nagy lendületet adott arra, hogy milyen irányba kell tovább mennie a csoportnak.”
Kökény Róbert:
„A táborban, mint szervező és mint a „vezetett játékok szekció” egyik vezetője vettem részt. A szervezés nagyon izgalmas feladatnak bizonyult számomra, rendkívüli érzés volt megélni, hogy az elképzelésből miként lett kézzelfogható dolog, ám az igazi élményeket mégiscsak maga a táborozás adta.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Máltai Szeretetszolgálatnál eltöltött éveim alatt a vendégelőadók egy részével már találkozhattam, viszont a személyes tapasztalást, az informatív és érdekes beszélgetés lehetőségét ez a tábor tette számomra lehetővé. Úgy érzem, hogy a héten rengeteg dolgot megtudtam és megtanultam a felzárkózás lépéseiről, a telepi szociális munkáról, a Jelenlét módszertantól, illetve magamat is jobban megismertem a szakmai és önismereti feladatokban. Ezek mellett szekcióvezetőként is rengeteget fejlődtem, ugyanis a velem egykorú önkénteseknek beszélhettem a játszások fontosságáról, ennek élettani hatásáról, a gyermekek fejlődésében betöltött óriási szerepéről és még némi játékot is taníthattam nekik.
Elképesztő élmény volt Csenyétén és Fulókércs településeken játszani. Mindkét településen csillogó szemű, hangosan kacagó gyermekek vártak minket és azt, hogy közösen játszhassunk. A játszások alatt szinte nem is éreztünk fáradtságot, hiszen az a rettentő mennyiségű energia és boldogság, amit a gyerekek sugároztak felénk, teljesen elfeledtette velünk, hogy mennyire fáradtak is vagyunk.
Hálás vagyok, amiért megvalósult ez a tábor, hogy ilyen nagyszerű emberekkel dolgozhattam és együtt szerezhettünk közösen örömet a gyermekeknek.”
A képeket Papp Gergő önkéntes és Majoros Árpád Csaba készítette.
