A manó, aki elveszítette a hangokat
Egy átlagos Mozgó Játszótér munkatárs egyszerre akár 200 játékot ismer fejből, és mindig tudja, mikor melyiket húzza elő. De van pár olyan örök klasszikus, amit a gyerekek és felnőttek egyaránt imádnak, és mindig örömmel játsszák, legyen az az első alkalom vagy a századik. Ezek közé tartozik a Manós játék is.
Képzeljétek, amint autóztunk felétek, találkoztunk egy manóval. Ott ült az út mellett és potyogtak a könnyei. Nagyon szomorúnak tűnt szegény, gyorsan le is parkoltunk mellette, kiszálltunk a járgányból és megkérdeztük, mi bántja? Miért ül itt szomorúan az útpadkán? Miért hullanak a könnyei? Jaj, de jó, hogy erre jártok! – válaszolta a manó. – Képzeljétek, egész évben mást se csináltam, csak gyűjtögettem a világ hangjait. A sárgarigó füttyét, a szellő susogását, a bicikli pedál kattogását, a borz motozását az avarba és ó, még mennyi más, csodás hangját a földnek. Mókus barát segített keresni nekem egy vén tölgyfát, annak a jó mély odújába rejtettem a hangokat. Ma reggel oda sétáltam, hogy megnézzem őket, és mit látok? Üresen tátong az odú, eltűntek a hangok, valaki elrabolta őket. Jaj, hogy fogom most megtalálni őket? Ki segíthetne nekem? – kérdezte a síró manó. Megesett a szívünk rajta és mondtuk neki: Ne aggódj manócska, majd mi segítünk neked megtalálni az elveszett hangokat. Ugye ti is akartok segíteni neki?
Így kezdődik a Mozgó Játszótér egyik legnépszerűbb játéka; a Manós játék. A játékot mindig ezzel a fentebbi – településről településre kicsit változó – történettel kezdik a Mozgó Játszótér munkatársai, a végső kérdésre (Ugye ti is akartok segíteni?) pedig mindig egy nagy, izgatottsággal teli; IGEN! válasz érkezik a foglalkozáson résztvevő gyerekek részéről. Ezt követően a Mozgó Játszóteresek csendre hívják a fiatalokat és egy paraván vagy kifeszített takaró mögé bújva előveszik az egyik „csoda dobozukat”. Ilyenből több is van a buszokban, külsőleg hasonlóak egymáshoz, sőt a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a tartalmuk is ugyanaz; limlomok, innen onnan összeszedett, látszólag egymáshoz egyáltalán nem illő eszközök halmai. Valójában a dobozok több száz játék kellékeit tartalmazzák és egy játékmódszertanban, pedagógiában jártas csapat gyűjtötte őket egybe. Az összeállításnál külön figyelmet fordítottak arra, hogy ezek az eszközök ne csak kitűnően felhasználhatóak legyenek rengeteg különböző játékhoz, de olyan tárgyak legyenek, amik mindenki – még a legnehezebb sorsú településeken élők – számára is elérhetőek.
A Manós játék dobozában például üres flakonok, bicikli pumpa, minden rendű és rangú, bongó-csörgő, pukkanó és szisszenő eszközök találhatóak, ezeket szólaltatják meg a munkatársak a takarás mögött. Ilyenkor néma csönd borul a teremre, a gyerekek feszült figyelemmel hallgatnak és próbálják kitalálni a hangok eredetét. Rossz válasz nincs, egymás után érkeznek a bemondások, a pumpa szisszenése dezodorrá válik, a ragasztószalag zizegése tépőzárrá alakul, a pattogásból focilabda puffanása lesz. A gyerekek kimeríthetetlen fantáziája elszabadul, ők pedig felszabadulnak, csökkenek a gátlások, a hallgatagok is felbátorodva hallatják a hangjukat, és míg a Mozgó Játszóteresek újabb és újabb hangokat húznak elő a dobozból, egymás után érkeznek a jobbnál jobb válaszok. Végül a játék egy nagy nevetésbe torkolva véget ér, elégedetten kacag az egész terem, gyerekek és felnőttek egyaránt. Meglettek a hangok, sikerült segíteni a manónak.
A Mozgó Játszótér programelem az Európai Unió támogatásával, a Jelenlét a felzárkózó településeken (ESZA+) projektből valósul meg. (EFOP_PLUSZ-7.1.1-24-2024-00002)
