Sport

Az életre edzenek

A felzárkózó településeken indított sportfoglalkozások elsősorban közösségformáló programok. A gyerekek számos képességét fejlesztik; kiemelt figyelmet fordítva az alapvető viselkedési normák elsajátítására, a fair play szemlélet megtanítására. A foglalkozások a jelzőrendszer fontos elemei, a munkatársaknak nemcsak a bemelegítésre és a sportszerek kiosztására kell ügyelniük, hanem észre kell venniük, ha valamelyik gyerek családjában drámai esemény történt, ha nincs megfelelő ruhája, ha bukásra áll az iskolában.

A Jelenlét program egyik különleges innovációja, hogy a sportolást a szociális munka eszközévé formálta, az elmúlt évtized tapasztalatai pedig rengeteg alkalommal visszaigazolták, hogy az eszköz hatékonyan működik: a leszakadó településeken sportolni kezdő gyermekek az iskolában is jobban teljesítenek, a csapaton kívül más közösségekbe is képesek beilleszkedni. Ehhez sokszor az is hozzájárul, ha az edző nemcsak az erőnléthez szükséges futást követeli meg, hanem esetenként arra is odafigyel: elkészült-e a házi feladat, vagy indokolt-e uzsonnával várni a sportpályára érkezőket.

Egy futballcsapat a legsajátosabban fejezi ki azt, hogy az egyesek csak akkor lehetnek jók, ha mindannyian együtt dolgoznak, éreznek és gondolkoznak. Adjuk össze értékeinket és nézzük meg mit jelent egy közösség számára, ha van egy csapata.

- edző

A sport számos olyan képességet fejleszt, amely az élet minden területén szükséges lehet. Ilyen többek között a kitartás, a céltudatosság, a fegyelmezettség. Aki megtanul csapatban gondolkodni, másokkal együtt játszani, képes taktikai feladatokat végrehajtani, elfogadni a kialakult hierarchiát, hosszabb időn át koncentráltan, a helyzetekre reagálva játszani, az jóval könnyebben veszi majd a munkahelyi, társadalmi elvárásokat is. A sport sikerélményt ad, de megtanítja, hogy az eredményekért dolgozni kell, ezen felül rendszert visz a hétköznapokba.

…a sport mindenkié. A legszegényebb településeken élő gyermekek életéből eddig hiányzott ez a fajta szemléletmód. 
A diagnózis készítése során a Jelenlét program munkatársai felmérik, milyen közösségi sportolásra van lehetőség és igény. A Felzárkózó településeken elindult sportélet eseményeit a szakterület vezetője irányítja, a megvalósítás pedig a régiókban tevékenykedő sportkoordinátorok feladata, akik 3 – 7 településen szerveznek foglalkozásokat, vagy tartanak edzéseket.

Bár a felzárkózó településeken szervezett sportolás elsődleges célja a gyermekek általános képességeinek fejlesztése – némi egyszerűsítéssel a helyi mérkőzéseken a legtöbb gólt szerző fiúból nem feltétlenül élvonalbeli játékost szeretnének nevelni, hanem esélyt adni annak, hogy mondjuk szakács, vagy villanyszerelő lehessen – az utánpótláskorú tehetségek felkarolása is fontos lehet.

Aranykupa az MTK stadionban

A Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó Települések (FeTe) programjának fontos eleme a sport, amely szociális, felzárkóztató, integráló és érzékenyítésre alkalmas célokat is szolgál.
A programban érintett falvak csapatai időről időre összemérhetik erejüket régiós és országos tornákon. Az eseménysorozatot tavaly indította útjára a Szeretetszolgálat, az integrációt és felzárkóztatást segítő sportprogram jelenleg 5 régióban működik.
A tornák célja a labdarúgás népszerűsítésén, az amatőr játékosok sportolásának elősegítésén túl a Fair Play elv érvényre juttatása, valamint az integráció elősegítése, ezért a tornákra alkalmanként meghívót kapnak professzionális utánpótláscsapatok is, akik olyan településekről érkeznek, melyek nem számítanak felzárkózó településnek.

A telepeken élő gyerekek sokkal kisebb szeletét ismerik a világnak, kevesebb élmény, impulzus éri őket a mindennapokban, így ezeken a tornákon nekik sokszor kinyílik egy új, egy másik világ. Van, aki akkor lát életében először magas házat, vagy aznap kapja élete első saját cipőjét, ami csak az övé, s amin nem kell osztoznia. A legtöbben ilyenkor járnak először nagyvárosban, vagy akár a fővárosban, s először ülnek stadionban. Sokan átlépik településük határát, de egyben mindenki leküzdi a sajátját; szembenéz a nagyobbakkal, mások előtt fut, vagy csak hangosan kimondja a nevét… Kipróbál valamit, amit eddig még soha, lát valamit, amit korábban nem, s ezzel ugyanolyan esélyt kap, mint bárki más…

Sportpályák a felzárkózó településeken

A futballpálya egy felzárkózó településen több egy egyszerű grundnál. Sokszor az az álmok színháza, ahol nemcsak gólok; álmok is születnek.
2019 és 2021 között a Belügyminisztérium és a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatásával 24 településen épült multifunkcionális rekortán sportpálya, amely nemcsak labdarúgásra, hanem közösségi sportprogramokra, versenyekre, kosárlabda edzésekre is használható. Néhány településen megjelent a karate, az ökölvívás, máshol kiegészítő sportként versenyfutást, kerékpározást és túrázást is szerveznek.

A pályák rövid idő alatt a kistelepülések sajátos központjaivá is váltak, délutánonként és hétvégeken is aktív közösségi élet helyszínei, amit nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek is rendszeresen használnak.
33 településre érkezett teqball asztal és felszerelés, a hungarikumnak számító sportszer sokakat vonz, hasznos időtöltést kínál, de a sportolók képességeit is fejleszti.

  • Alsószentmárton
  • Besenyőd
  • Boldogkőújfalu
  • Csököly
  • Dámóc
  • Fulókércs
  • Hirics
  • Kastélyosdombó
  • Kisszentmárton
  • Lakócsa
  • Magy
  • Nagybárkány
  • Nyírkáta
  • Nyírmihálydi
  • Nyírpilis
  • Ricse
  • Rimóc
  • Tarpa
  • Téseny
  • Tiszabő
  • Tiszakarád
  • Told
  • Vizsoly
  • Zemplénagárd

Ez történik a sípszó után

A gyulaji Baboska

A gyulaji 14 éves Pityut mindenki csak a Baboskaként ismeri a településen. Pityu 3 évvel ezelőtt lépett először a tolna megyei község műfüves pályájára, s jelentkezett edzésre Dani bácsinál. Pityu akkor még egy túlsúlyos kisfiú volt, aki célok, tervek és álmok nélkül érkezett meg élete első futball edzésére.  Az ötödik osztályos, felső tagozatos kisfiú akkor még nem tudta, hol és hogyan folytatja a tanulmányait, nem tudta mi érdekli, s elképzelni sem tudta, vajon hol lesz ő 5 év múlva.

Az akkor 11 éves fiú szorgalmasan járt az edzésekre, heti 2 alkalommal, s hamar a futball szerelmese lett, ami értelmet és jövőképet adott a mindennapjainak. Pityu azóta is keményen edz napról napra, elsők között van a pályán, s utolsóként távozik onnan.  A koronavírus járvány okán életbe lépő digitális oktatás bevezetésekor a közösségi programok, edzések is szüneteltek, de ő akkor sem tétlenkedett; erősítő gyakorlatként fát vágott otthon,  húzódzkodott hol a diófán, hol a kinti ruhaszárítón, a Dani bá’ által előírt feladatokat is elsőként küldte meg videóüzenetben; dekázott, mindent időben teljesített. Az Új Hidegkúti Nándor Stadionban októberben megrendezett felzárkózó települések között zajló Aranykupa elnevezésű futballtornán Baboskát választották a torna legjobb fiú játékosának, ahol több futballcsapat is felfigyelt a tehetségére, szorgalmára, és példamutató alázatára. Pityu szorgalmával egykettőre kivívta iskolatársai és csapattársai tiszteletét és szeretetét, s mára ambíciózus, sportszerű, tisztelettudó ifjú focista, csapatkapitány, csapata vezéregyénisége lett. Egy felzárkózó településen a továbbtanulás nem minden esetben magától értetődő, sokan kudarcokkal, sikerélmények nélkül vágnak neki a középiskolának, így hamar félbe is hagyják, vagy el sem kezdik azt. Baboska példája azonban több gyulaji kisgyerek számára jelentette a kitörést, az esélyt, egy más, célokkal és álmokkal teli életre. Mintájára most az alsó tagozatos diákok közül is többen már a dombóvári iskola felvételijére készülnek; soha nem látott tudatossággal, komoly tervekkel, kitűzött célokkal.

A futball Pityu életébe értelmet, jövőt hozott. A gyulaji Máltai Sportegyesület meghatározó játékosaként került előző év szeptemberében a Dombóvári Futball Club korosztályos csapatába, ahol mára állandó kezdőjátékos. Idén felvételizik a dombóvári MMSZ Esterházy Miklós Technikum sporttagozatára, hogy az évekkel korábban halkan elsuttogott álmának megvalósításához egy lépéssel ismét közelebb kerüljön, azt valóra váltsa; és focista legyen.

Kópéból kapitány

A 15 éves fulókércsi Dominik a család legidősebb gyermekeként otthon sokszor kevesebb figyelmet kap, s háttérbe szorul a kisebb testvéreivel szemben. Amióta a fulókércsi rekortánpálya is otthont ad a Felzárkózó települések program sportfoglalkozásainak, Dominik futball-lázban ég; egy edzést sem hagyott ki az elmúlt egy évben. A sport értelmet, rendszert hozott Dominik életébe, önuralomra, kitartásra, fegyelmezettségre tanította.
Korábban Dominik rendszerint agresszív volt társaival, gyakran bántalmazta a kisebbeket, előbb ütött, mint kérdezett, s ez jellemezte viselkedését az első edzések alkalmával is, ami nehezítette a beilleszkedését; s egyben hátráltatta egy összetartó fulókércsi csapat megszületését. Erőszakosabb viselkedése ellenére Dominik különösen érzékeny fiú, nehezen viselte a kudarcokat, mindig mást hibáztatott, ha valami nem úgy alakult, ahogyan szerette volna. 

Egy nap Dominik nem várt feladatot kapott, ami egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltoztatta, s korábbi viselkedését egykettőre hátrahagyta. Viselkedése ellenére a társai bizalmat szavaztak neki, s őt választották meg csapatkapitánynak. Kinevezését minden eddiginél komolyabb feladatnak tekintette. A kisebbekre bátyként  kezdett odafigyelni, társait azóta is segíti, irányítja, ha kell, fegyelmezi; a szabályokat és edzői utasításokat nemcsak meghallja, hanem be is tartatja. A felnőttekkel tisztelettudó, a mentoroknak valóságos jobbkeze lett az elmúlt hónapokban.

A szereppel együtt feladatok, felelősség és kihívás járt, ami Dominikot egyik pillanatról a másikra példává emelte. A feladatok hálójából pedig szépen lassan jövőkép szövődött. Dominik a napokban ugyanis újabb kihívás elé néz; felvételijére készül a miskolci gimnázium sporttagozatára, s minden esélye megvan ahhoz, hogy szeptembertől ott folytathassa tanulmányait.

Bárhogy is alakuljon, Dominik a pályán életre szóló leckével lett gazdagabb: megtanulta; ér elesni, ér hibázni, tévedni; ér elvéteni és próbálkozni…. talpra állni viszont kötelező!

Az életre edzenek

A 26 éves Guszti reggel 8-tól délután 4 óráig kemény fizikai munkát végez, Monoron kőművesként keresi a kenyerét. 17 órától azonban jön a másik műszak. Guszti építkezésről  rohan haza, ahol egy seregnyi gyermek várja, ki a lépcsőn, ki a hintán ülve,  a házőrző kutyák ugyanis már régi  ismerősként engedik be a gyerekeket jóval a gazdi érkezése előtt. Guszti a legkisebb monori focistanövendékeket edzi, a hétvégi fordulókra, a települések közötti rangadókra, de leginkább az életre.

Gusztinál hitelesebb edző nem állhatna a monori kiscsapat élén, Guszti ugyanis a telepen, a pályán nőtt fel, jól ismerve azok minden négyzetcentiméterét. Guszti rendszeresen ment iskolába, iskola után a tanodába, s még csak ötödik osztályba járt, mikor egy délután tanoda után először lenézett a monori futballpályára, ami hamar második otthona lett. Guszti tehetséges volt, imádott focizni, ám az iskolában kevés sikerélménye volt. Egyik nap válaszút elé érkezett a hanyatló iskolai teljesítménye miatt, Guszti átmenetileg nem vehetett részt az edzéseken mindaddig, amíg nem javít tanulmányi eredményein. Két hét sem telt el, és Guszti verstanulásból megszerezte élete első négyes osztályzatát. Guszti nem ismert lehetetlent, és kész volt mindent megtenni azért, hogy focizhasson. Jelentősen javított  bizonyítványán, így újra visszatérhetett szerelméhez,  a futballhoz. Rövid idő alatt a Máltai Sportegyesület U15-ös utánpótlásának meghatározó játékosa lett, de az NBI-be is eljutott korosztályos játékosként, ami azóta is jelentős állomást jelent a település sporttörténelmében. Guszti küldetése, hogy a megszerzett tudását továbbadja a helyi fiataloknak; jó példát mutatva, esélyt adva, lehetséges jövőt rajzolva. Guszti mára már a legkisebb monori focistákat edzi. Versenyre, rangadóra, az életre.

A foci lehet a lányoké is!

A 14 éves Vanessza egy alig 400 lelket számláló településen, Fulókércsen él. Rajong a labdarúgásért. A  felzárkózó települések között megrendezett Aranykupán a bírák és edzők egyhangúan a legjobb női játékosnak választották az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. Mindez megerősítette őt abban, hogy megvalósítsa hosszú ideje dédelgetett álmát, hogy futballista lehessen.  A tehetsége, szorgalma, szüleinek és barátainak támogatása megvan ahhoz, hogy a miskolci gimnázium sporttagozatára felvételt nyerjen, s ősztől kollégistaként folytathassa tanulmányait. Már csak egy teremcipő és néhány melegítőruha kellett hozzá, hogy az ingafutás és a kötélmászás tökéletesen menjen.

Egy hihetetlen mértékű összefogásnak; az önzetlen támogatók felajánlásának, az álmokat őrző mentoroknak és egy lehetetlent nem ismerő edzőnek köszönhetően Vanessza  felléphetett az álmok színházában. Bárhogy is alakuljon, Vanessza bebizonyította: a foci lehet a lányoké is.

A Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó Települések (FeTe) programjának fontos eleme a sport, amely szociális, felzárkóztató, integráló és érzékenyítésre alkalmas célokat is szolgál.
A programban érintett falvak csapatai időről időre összemérhetik erejüket régiós és országos tornákon. Az eseménysorozatot tavaly indította útjára a Szeretetszolgálat, az integrációt és felzárkóztatást segítő sportprogram jelenleg 5 régióban működik.
A tornák célja a labdarúgás népszerűsítésén, az amatőr játékosok sportolásának elősegítésén túl a Fair Play elv érvényre juttatása, valamint az integráció elősegítése, ezért a tornákra alkalmanként meghívót kapnak professzionális utánpótláscsapatok is, akik olyan településekről érkeznek, melyek nem számítanak felzárkózó településnek.

A telepeken élő gyerekek sokkal kisebb szeletét ismerik a világnak, kevesebb élmény, impulzus éri őket a mindennapokban, így ezeken a tornákon nekik sokszor kinyílik egy új, egy másik világ. Van, aki akkor lát életében először magas házat, vagy aznap kapja élete első saját cipőjét, ami csak az övé, s amin nem kell osztoznia. A legtöbben ilyenkor járnak először nagyvárosban, vagy akár a fővárosban, s először ülnek stadionban. Sokan átlépik településük határát, de egyben mindenki leküzdi a sajátját; szembenéz a nagyobbakkal, mások előtt fut, vagy csak hangosan kimondja a nevét… Kipróbál valamit, amit eddig még soha, lát valamit, amit korábban nem, s ezzel ugyanolyan esélyt kap, mint bárki más…