„A gyerekek táncoltak, én sírtam örömömben!”
Riportunkban két rászoruló család történetét mutatjuk be, amelyeknek sikerült a túlzsúfolt, pihenésre szinte alkalmatlan lakásukból saját ingatlanba költözniük. Ők a Felzárkózó települések program szociális bérlakásaiban leltek új otthonra Prügyön, illetve Szalonnán, ahol idén először már saját körben ünnepelhetik a karácsonyt.
Ürmös Dániel írása
Hűvös, késő őszi napon érkezünk a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Prügyre. A Szerencsi járásban található, 2300 lakosú településen él Fődi Zsoltné két kislányával és párjával, Kiss Józseffel – június óta már új otthonukban. Az ingatlan a Felzárkózó települések (Fete) program részeként épülő szociális bérlakások egyike. A jellemzően használt, felújított épületek bérlőit nyílt pályázaton választják ki. De vajon kik is ők, honnan jönnek, mit jelent nekik egy saját lakás és mik a jövőbeli terveik? – kérdeztük riportunk során.

„Korábban a családi házban laktunk, a két öcsémmel és a családjaikkal, összesen tízen. Zsúfoltság volt, hangoskodás és kevés hely. Lepihenni sem tudtunk munka után és a rendet is nehezebben tudtuk tartani. A lányokat be szerettem volna biztosítani, hogy tudjanak tanulni, pihenni” – meséli Fődi Zsoltné, mi szólt amellett, hogy idén tavasszal új otthon után nézzenek. A nagyobb lánya tizennyolc éves, a helyi bisztróban dolgozik, a kisebbik pedig tizenöt, még iskolába jár.

A vágy mellé lehetőség is adódott, amikor ismerősök felhívták az önkormányzaton dolgozó párja figyelmét a bérlakásprogram pályázatára. Hamar úgy döntöttek, belevágnak, és nem sokkal később kiderült, hogy több pályázó közül őket választották ki. A kaució befizetése után megkapták a kulcsot, és már költözhettek is. A rezsit maguk fizetik be a postán, miután a csekket megkapják az őket rendszeresen látogató lakhatási tanácsadótól.

„Nem volt kétségünk a költözéssel kapcsolatban, bár a rokonság kérdezte, hogy nem fogjuk-e megbánni. Szeretnénk saját házat venni, ami itt alsó hangon kettő-hárommillió forintba kerül. Ehhez hitel is kellene, de a bankok részéről sokszor nem tapasztalunk segítőkészséget. Inkább magunkra számítunk: dolgozunk és összerakjuk a pénzt” – mondja Kiss József.

„Hál’ Istennek, hogy eljöttünk onnan. Jobb itt nekünk: csend és rend van” – helyesel Fődi Zsoltné. Ő korábban a dohányföldön dolgozott, most Szerencsre jár takarítani. Prügyön a legnagyobb munkaadó az önkormányzat, emellett alkalmi mezőgazdasági munkák és közmunka található a kínálatban. Hozzá hasonlóan sokan járnak Szerencsre dolgozni, a férfiak között pedig gyakori, hogy budapesti vagy németországi gyárakban találnak munkát.

A faluban jelenleg több ingatlan is felújítás alatt áll vagy épül, melyeket szintén kiadnak majd szociális bérleménynek. Így Fődi Zsoltné családjához hasonlóan más családok előtt is ott lesz a lehetőség, hogy a program révén saját otthonba költözzenek.

Prügyről a majd másfél órányi autózással elérhető, kilencszáz lelkes Szalonnára vezet az utunk. A szintén borsodi településen is él egy olyan család, amelyik idén először már saját körben ünnepelheti a karácsonyt. Velük találkozunk, pontosabban csak Kálló Ildikóval, akinek négy gyermeke iskolában, a férje pedig minden héten hétfőtől péntekig távol van, mert egy tatabányai gyárnál dolgozik.

„Nekünk ez a ház most igen jól jött, nagyon örülünk neki!” – mondja mosolygó szemekkel. „Eddig édesanyáméknál laktunk, apukámmal és a hallássérült öcsémmel. Elég kicsi helyünk volt: a gyerekek egy ágyon aludtak, mi a férjemmel külön, két kiságyon. Éreztük, hogy ez nem tartható, a gyerekek is nőnek. A nagylány is mondta, hogy szeretne külön szobát” – összegzi, miért jelent nekik sokat ez a lehetőség.
Hiába próbáltak saját ingatlan vásárlásához hitelt felvenni, egyik banknál sem kaptak kölcsönt. Kálló Ildikó három és fél évet lehúzott egy helyi pékségben, most a Máltai Szeretetszolgálat szalonnai Jelenlét Pontjának a munkatársa. Férje korábban a miskolci Bosch-gyárban dolgozott, de a bankoknál az alacsony jövedelmük miatt nem számítottak hitelképesnek.

A bérleményt a későbbi lakhatási tanácsadójuk ajánlására pályázták meg, amit meg is nyertek. Május 13-án költöztek az új házba, ahol három szoba és egy fürdő is található.
„Annyira örültünk! Én sírtam örömömben, a gyerekek táncra perdültek, amikor megérkeztünk az új otthonunkba. Olyan izgatottak voltunk, hogy egy percet sem tudtunk aludni a beköltözésünk utáni éjjel” – idézi fel az első nap emlékeit. Mi tetszik neki a legjobban az új otthonban? „Az, hogy látom a nagylány arcán, van külön szobája és ez mennyire fontos neki. Már nekem is kopognom kell, ha be akarok menni hozzá!” – mondja nevetve. A legnagyobb lánya 16 éves és Miskolcon tanul csecsemőgondozónak. De a kisebbek is nagyon élvezik, hogy van gyerekszoba, sokszor ki sem akarnak jönni onnan.
„Minden nap négy óra körül kelek. A nagylány megy suliba 5:35-kor, készítek neki reggelit és lekísérem a buszmegállóba, mert fél a kutyáktól. Utána benézek anyuékhoz, és megyek dolgozni. Mire a gyerekek hazajönnek, megfőzöm az ebédet is. Pörgök egész nap” – ecseteli a napi rutinját Kálló Ildikó.

A házhoz kert is tartozik, nem is olyan kicsi. Művelésére a költözködés és a berendezkedés mellett még nem volt idejük, de ezen majd szeretnének változtatni.
„Tele volt gyönyörű rózsabokrokkal az udvar, amikor beköltöztünk. Apu nagyon szépen megmetszette őket. Sose láttam még annyi virágot egy helyen! Szőlő, földieper is termett, a gyerekek ették is rendesen. Letettem egy pokrócot a földre, összetörtem nekik az epret, joghurttal, cukorral kevertem össze és lefagyasztottam. Úgy ették a házi eperfagyit!” – meséli a melegebb napok emlékeit.

Kálló Ildikóék hálásak a lehetőségért, de tudják, hogy egyszer majd tovább kell lépniük innen. Szeretnének is saját házat venni. A lakhatási tanácsadójukon keresztül már le is szerveztek egy beszélgetést, ahol szakmai segítséget kapnak a falusi CSOK igénylésével, részleteivel kapcsolatban. Eladó ingatlan akad a környéken, igaz, nagy a szórás is. Lehet találni hat-hét- és harmincmillióért is. Elvben a költözés is szóba jöhetne, de Kálló Ildikóéknak ez nem opció.
„Én itt fogok meghalni, Szalonnán! Innen én már nem megyek sehova, nem tudnék megszokni máshol. Ráadásul édesanyámékat sem hagynám magukra” – teszi hozzá.
Fotók: Kovács Bence
Az RRF-3.3.1-22-2022-00001 Szociális lakások építése, felújítása, lakhatási körülmények javítása elnevezésű projekt a Felzárkózó települések programban valósul meg. A projekt az Európai Unió finanszírozásával 50,896 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásból, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv keretében teljesül.
