Történt egyszer, valamikor a távoli múltban, vagy legalábbis a múlt csütörtök előtt, hogy a táskai óvodában rádöbbentek, bizony az ágyneműhuzatjaikra ráférne egy kis vérfrissítés. Szépek, puhák, de mi tagadás, elrepült már felettük az idő vasfoga, itt lenne az ideje nyugdíjba küldeni őket és pár új, fiatal, tettre kész huzattal erősíteni a csapatot. De ki tudna ebben segíteni, kinek hever a padlásán húsz gyerekre elég takaró és párnahuzat, és ami még lényegesebb, hogyan találják meg ezt a rejtélyes huzatnagyhatalmat?
Tanakodtak, tűnődtek, morfondíroztak az óvó nénik, mígnem arra jutottak, meg kéne kérdezni a Jelenlét Pontot. Gyorsan fel is kerekedtek, és átbaktattak a táskai Jelenlét Pontra, Parti Ádám programvezetőhöz. Parti Ádám szívélyesen fogadta és friss, forró kávéval kínálta őket (érkezésükről már tudott, hála a települési verebeknek, akikkel, mint minden Jelenlét Pontos, remekül szót értett), majd testületileg kiültek a verandára, ahol az óvónők végre elbeszélhették szívük bánatát. Parti Ádám végighallgatta őket, majd hümmögött és hammogott egy sort és azt mondta, neki ugyan nincs most éppen ennyi huzatja elfekvőben, mert mindet kölcsön adta Holle anyónak, hogy a szürke, téli felhő paplanjait lecserélhesse szép, fehér tavasziakra, de lesz a közeljövőben egy megbeszélés, egy tanácskozása a Felzárkózó települések program munkatársainak, ahol szót emelhet majd a táskai óvodások huzatügyében is.
Elérkezett a tanács napja, Parti Ádám előrelépett és elregélte Táska óvodájának szomorú történetét. A tanácstagok – sok karón varjút látott, tapasztalt segítők mind – egy emberként bólintottak a történet végén, egyöntetű volt a vélemény: a segítség itt kötelező, ha törik, ha szakad, de Táska óvodájába új huzatok kell, hogy kerüljenek, de rögvest. Egymás után röpködtek az ötletek, beszerzés kiírás; árajánlat kérés; villámlátogatás egy IKEA üzletben…
Az ötletözön közepette felállt és szót kért Tószegi Mónika, Csököly falu Jelenlét Pontjának bölcs és temperamentumos vezetője. Elmondta, dolgozik a Jelenlét Ponton egy minden rendű s rangú tudással felvértezett csapat, csupa elszánt ember. Együtt ők már sok hőstettet cselekedtek, és ha a Tanács beleegyezik, kézbe veszik a táskai óvodások ügyét is. Ebben maradtak, Tószegi Mónika pedig visszament Csökölyre és maga köré gyűjtötte a Jelenlét Pont háza népét. Ott volt Orsós Péterné, a Hűséges, Szántó Brigitta, a Villám, Orsós Annamária, a Türelmes és Berecz Erika, a gazdaságfejlesztési ügyek szorgos kezű kapitánya. Némán figyeltek, míg Tószegi Mónika eléjük tárta a táskai tényeket és a végén egyöntetűen bólintottak; megcsináljuk. Szót tett követett, megszerezték az óvodától a vágyott huzatok méreteit, a raktárból kértek mintás szöveteket és előkerültek a Jelenlét Pont sokat tapasztalt varrógépjei is. Három napon keresztül kattogtattak, méricskéltek és szabtak az asszonyok, mígnem a negyedik nap reggelén Berecz Erika megállt Tószegi Mónika előtt, és így szólt: Elkészültünk.
Az átadás napján nagy hejehujával mentek át Táskába, ahol Parti Ádám és az óvónők várták őket. Felhúzták az ágyneműkre az új, mintás huzatokat, majd elégedetten hazamentek. Aznap este mindannyian büszkén és mosolyogva hajtották álomra a fejüket; segítettek az óvodásoknak. Így kerültek új huzatok a táskai óvodába. Aki nem hiszi, járjon utána!
A Jelenlét Pontok működése az Európai Unió támogatásával, a Jelenlét a felzárkózó településeken (ESZA+) projektből valósul meg. (EFOP_PLUSZ-7.1.1-24-2024-00002)
