Képzésekkel az előítéletek ellen

Milyen a szegénység kultúrája? Mit jelent az illuzórikus korreláció? Létezik-e jóindulatú rasszizmus? Hogyan oldjuk fel előítéleteken alapuló konfliktusokat? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat a foglalkozáson résztvevő harminc fő. A workshop előzménye a novemberi Előítéletek és esélyegyenlőségi kihívások egy második alkalmat is kívánt, hiszen nem csak a Közösségorientált pedagógia projekt régiókban dolgozó kollégái, de a felzárkózó településeken dolgozó szakemberek számára sem ritka, hogy munkájuk során előítéletekkel vagy rasszizmussal találkoznak.

Az egésznapos foglalkozást, az előző alkalomhoz hasonlóan, Ignácz Andrea, tréner és Binder Mátyás, az MMSZ Iskola Alapítvány munkatársa segítette. Különböző, a szegénységről szóló szövegrészleteket elemeztek, keresték azokat a jelenségeket, amik tapasztalataik alapján jellemzőek a felzárkózó településeken. Ezt követően különböző élethelyezeteket konstruálva megvizsgálták Shulz von Thun négy-fül kommunikációs modelljét. A modell alapja, hogy egy üzenet négyféleképpen fogalmazódhat meg a befogadóban: tárgyi/tartalmi szinten, kapcsolati szinten, önkifejezési szinten és cselekvési szinten. Például az a mondatot, hogy: „Zolika mindig késik reggel az iskolából”, vajon melyik fülével hallja meg az ember? Sima tényként kezeli-e vagy célozgatásnak veszi, esetleg úgy érzi, felelősséget kell vállalnia a kisfiú késéséért? Netán annak a személynek az önmagára való reflektálásként, aki mondja? Hogyan lehet megkülönböztetni a szóbeli megfogalmazás eredeti szándékát a saját észlelésünktől? A feszültség, félreértés, csalódottság elkerülése végett a felzárkózó településeken dolgozó szociális segítőknek hasznos, ha ismeri ezeket a szinteket és képes rá, hogy figyelemmel, visszakérdezéssel a helyére tegye a bizonytalanságokat.

Ezek után megnéztek olyan élethelyzeteket is, melyekkel a terepen dolgozó kollégák gyakran szembesülnek, elsősorban akkor, amikor a felzárkózó településeken található oktatási intézményekbe látogatnak. Ezeket az élethelyzeteket a „Beugró” nevű játékban keltették életre, előbb belehelyezkedtek egy adott szituációba, majd pedig megpróbáltak közösen olyan megoldásokat találni, amikkel megakadályozható a rasszizmuson alapuló kommunikáció és kikerülhetővé vállnak az előítéleten alapuló konfliktushelyzetek. A megoldást mindannyiszor az aktuális történet kontextusba helyezésével, visszakérdezéssel és/ vagy átkeretezéssel keresték.