Élménypedagógiával a kiégés ellen
Harmadik éve segítik folyamattanácsadók a felzárkózó települések köznevelési intézményeinek tanárait, hogy megismerjék és a diákok fejlődése érdekében alkalmazzák az élménypedagógia módszertanát. De hogy történik mindez és miért jelent kihívást?
Pedagógushiány, kiégés, nyugdíjazás, korai pályaelhagyás – csak pár akadály, amivel a magyar oktatási rendszernek meg kell küzdenie. Nincs ez máshogy a felzárkózó településeken sem, sőt a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket befogadó intézmények kiemelten küzdenek ezekkel.
Folyamattanácsadók és módszertanok
A fentiekre adott válaszként járják az említett iskolákat a Közösségorientált pedagógia nevű projekt folyamattanácsadói, hogy számos ötlettel, friss módszerekkel, élménypedagógiai foglalkozásokkal bővítsék a tanárok tudástárát. Szilágyi Zsuzsa, az Észak-alföldi Régió folyamattanácsadója elmeséli, hogy első lépésként mindig az intézményvezetővel találkoznak, felvázolják neki a kínált módszertanokat, átbeszélik azokat a kihívásokat, melyek megoldásához Zsuzsáék érdemben hozzá tudnak járulni.
Ezután bemutató foglalkozásokon megkezdik a közös munkát a pedagógusokkal. A folyamattanácsadók bővülő módszertani kínálata, gyakorlati hasznosítása lehetővé teszi, hogy e tudástár segítségével a tanórák vagy a tananyagok új életre kelhessenek. Mindez egészen sokrétű: óvodai-iskolai átmenetet kezelő foglalkozások, pályaorientáció, szövegértés, kooperációs ernyős játékok, mozgásfejlesztés, logopédiai előkészítő, médiatudatosság, gyerekjóga, mindfulness-pedagógia (tudatos jelenlét), digitális képregénykészítés, figyelemfejlesztés. A folyamattanácsadók mégis számos esetben szembesülnek az együttműködés nehézségeivel: a pedagógusok olykor kevésbé partnerek a módszerek elsajátításában, mely számos okból fakad. Ilyen például az alulmotiváltság, a kezdeményező készség hiánya, a fásultság, melyek a kiégés velejárói. Ám ha az intézményvezető a szívén viseli az iskola, a tanulók és a pedagóguskar sorsát, nem okoz gondot az iskolai jelenlét és a tanárokkal való együttműködés.
Rögös az út, de nem járhatatlan
Így látja Kopócs-Szabad Klára, az Észak-alföldi Régió oktatási koordinátora is, aki a tanintézetekben logopédiai, nyelvi fejlesztő foglalkozásokat tart, és a felmérés, az előkészítés után több órán át mutatja meg a módszereket. Mint mondja, nagyon sok múlik az intézményvezető nyitottságán, hiszen, ha ő hisz az új tudásban, akkor a folyamattanácsadóknak is könnyebb az együttműködés a pedagógusokkal. Természetesen nem csak kihívásokkal kell szembenéznie a kollégáknak, hanem számos sikertörténet is sorakozik mögöttük.
Szilágyi Zsuzsa 2024 decemberében kezdett járni Tiszabercelre. „A hetedikeseknél kirekesztéssel szembesültem a gyerekek között, ezért a mentálhigiénében jártas kolléganőmnek, Tóth Anitának adtam át a foglalkozásokat, ami idővel hatékonynak is bizonyult. Az első osztályban oktató fiatal tanítónőnek és pedagógiai asszisztensének mozgásfejlesztő gyakorlatokat mutattam meg. Lelkiismeretesen, következetesen álltak a módszertanokhoz. A teljes értékű adaptáció pedig ma is erőt ad a munkámban. Ezek a tornák a nagymozgásokat építik fel, de ehhez naponta gyakorolni kellett öt percet az elsősökkel. Amikor egy hónap(!) múlva visszamentünk, hihetetlen változásnak voltunk tanúi. Minden nap, ha kellett a folyosón is megcsinálták a megtanult gyakorlatsort, sőt beszereztek egy atlétikai létrát, egy kooperációs ernyőt is, melyhez egy három óravázlatos módszertani kártyát kaptak tőlünk” – meséli Zsuzsa.
Mozgásfejlesztéssel a szövegértésért
Zsuzsa pozitív példaként említi Jánkmajtist is, ahol a pedagógusok saját pénzen babzsákot vettek, hogy gyakorolni tudják a mozgássorokat. Zsuzsáék támogatták a gyerekek év eleji felmérését, mióta naponta tornáznak, láthatóan sokkal ügyesebben mozognak. Bár a tanulók más-más ritmusban érnek, de a torna pozitívan hat az idegrendszer fejlődésükre, ami nagyban hozzájárul a későbbi iskolai sikerességükhöz.
