Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy egészen pontosak legyünk az Úr 2026. évének zimankós januárjának 9-éjén, hogy Lingurár Balázs, Zabar Jelenlét Pontjának hős és nagyszívű programvezetője klaviatúrát ragadott és posztolt egyet Facebookon. A posztban minél több és minél melegebb gyerekruhát kért bárkitől és mindenkitől, erősen rányomva ujját a gyorsaságot hangsúlyozó részletekre.
Ha esetleg valaki nem tudná, Zabar az ország egyik leghidegebb települése, bizony itt néha még nyáron is fűteni kell. S bár a Jelenlét Pont felkészült a télre – karácsony előtt hatalmas ruhabörzét is tartottak – sőt, a két ünnep között is bekopogott hozzájuk egy komoly ruhaadomány csomag, ilyen mértékű és ilyen hosszan tartó hidegre ők se számítottak. (Köztudott: Az időjárásnak nem vagyunk gazdája, sem mi, sem más, aki két lábon jár)
Summa summárum Lingurár Balázs posztját megírta, de ami ez után következett, az még a hozzá hasonló sokat tapasztalt szociális munkás számára is meglepő volt. Bátonyterenye és környéke (az ő szállásterülete), Salgótarján és a környező települések (barátainak és üzletfeleinek lakóterülete), valamint a székesfőváros (a Máltai Szeretetszolgálat fellegvárai) mind felbolydult, felbizsergett s összefogott. Egymást érték a felajánlások, mondani se kell, Lingurár Balázs egész hétvégén ide-oda szaladt, telefonált és táblázatokat gyártott. Eljött a hétfő, és az adományok száma nem csökkent. Eljött a kedd, s vele érkezett Zabarra Pap Roland, a Koordinátor, s vele hű autója, amiben ott rejtőzködött a főváros mindenre kész munkatársai által gyűjtött meleg ruha szállítmány.
A fáradhatatlan programvezető alaposan végig vizslatta a három nap alatt összegyűlt adomány hegyet, majd csípőre tette a kezét és azt mondta: Kezdhetjük. Kiment az udvarra, magához hívta a Medves-fennsík és a Tarna patak minden rendű és rangú jó tündérét és manóját (akikkel köztudottan jó kapcsolatot ápol) s megkérte őket, kürtöljék szét a környéken, hogy ekkor és ekkor (de még a kedden) a zabari Jelenlét Pont nagytermében óriási és ingyenes ruhabörze tartatik.
Na, az aprólények se voltak restek, azonnal nyakukba vették lábukat és nosza szaladtak, mit szaladtak, repültek szerte széjjel a faluban. Be is járta a hír Külső- és Belső-Zabar utcáit, a Bárkányitanya kies vidékét, Hegyesbükkpuszta pusztaságát, körbe keringett Kútágapuszta és Malomútpuszta szép és vad vidékein, sőt még a messzi magaslaton húzódó Szőlőaljára is eljutott.
Meg is lett ennek foganatja, jöttek sorba a jó zabariak s kedvükre válogattak a felhalmozott ruhahegyekből. Jutott belőle bőven mindenkinek, egy délután alatt sikerült felruházni Zabar majd minden gyermekét (csak a pontosság kedvéért: a legendáriumok 100 gyermeket említenek). Amikor az utolsó látogató is távozott, Lingurár Balázs becsukta az ajtót, körbenézett a kiürült teremben, elmosolyodott, majd hazament. Otthon még megölelte gyermekeit, aztán bebújt az ágyba, lehunyta a szemét és egy másodperc múlva már aludt is. S hogy mit álmodott? Azt majd legközelebb elmeséljük.
