A segítség csak egy mancsnyújtásnyira van

„A kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja” (41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 14. § 2. pont). Ez így papíron remekül hangzik, a valóság azonban gyakran erősebb a jogszabályoknál, ez pedig a felzárkózó településeken hatványozottan igaz.  

Egyfelől a kutya haszonállatszerepe vidéken még mindig tartja magát, a négy és két lábon járó tolvajok távoltartására ők az evidens válasz, még ott is, ahol van pénz elektronikus biztonsági rendszerre. Másfelől a kutya – mint bárhol máshol – akár házat őriz, akár a gyerekekkel játszik, megszokott szereplője a családok életének.  Ahol viszont esetleg már hónap közepén elfogy a tüzelő, és kérdés, hogy a gyerekeknek miből kerül vacsora, Morzsi jólléte, egészsége, ivartalanítása nem prioritás. Az eredmény: a blöki egy idő után önsétáltatóvá, esetenként önfenntartóvá válik. Ezt a folyamatot a foghíjas vagy teljesen hiányzó kerítések is felgyorsítják.  

A kóborkutya-populáció visszaszorítására született 2019-ben a Felelős Állattartás csapata. Megalakulása után tagjai elkezdték begyűjteni és örökbe adni a településen garázdálkodó gazdátlan ebeket és nem sokkal később megkezdődött a gazdás kutyák ivartalanítása is. A 2019-ben létrehozott Felzárkózó települések programba pedig a Felelős Állattartás már különálló szakterületként csatlakozott, és kiterjesztette segítő munkáját a programmal együttműködő településekre is. Az elmúlt öt évben több ezer kutyát ivartalanítottak, oltottak és láttak el chippel, valamint a kutya-ember bizalom jegyében elkezdtek állat-asszisztált foglalkozásokat szervezni a felzárkózó településeken élő kisiskolások és óvodások körében. 

Egy kutyákban bővelkedő nap Tiszaburán 

Egymás után érkeznek a gazdák a tiszaburai Jelenlét Pont udvarán felállított ivartalanító/oltó állomásra, van, aki ölben, van, aki láncon, van, aki kiszuperált babakocsiban vagy a biciklikosárban hozza a néhol vicsorgó, néhol nyüszítő, de többségében vidám érdeklődéssel nézelődő blökit. Közben a Máltai kutyaszállító ide-oda cirkál a faluban és gyűjti azokat az ebeket, akiknek a gazdája előre jelezte, hogy a szállításban elkélne a segítség. Délelőtt van, így főleg kisgyermekes anyukák és fiatalok hozzák a kutyákat. Az anyukák egymással és a Máltai Szeretetszolgálat helyi munkatársaival trécselve, a gyerekek a Jelenlét Pont kertjében játszva várják, hogy a kutyusuk sorra kerüljön. Láthatóan mindenki ismeri a dörgést, hiszen a Felelős Állattartás munkatársai már harmadszorra látogatnak a településre és szaktudásuknak, barátságos viselkedésüknek híre ment a falubeliek között. Ráadásul, mint minden kitelepülés előtt, a „körzeti” szakterületi munkatárs már hetekkel hamarabb körbejárt a kutyatartók között (ez Tiszabura majd’ minden háztartását takarja), elkezdve a verbuválást és elmagyarázta a várható folyamatot. 

A szakterület helyszínen dolgozó munkatársain már első pillantásra látszik, hogy olajozottan működő csapat. Egyikőjük fogadja a gazdit és elkezdi kitölteni a Kisállat egészségügyi könyvet, ami jelen esetben minden résztvevő kutyusnál vadiúj, ebbe a kötelező könyvecskébe kerül az eb tulajdonosának neve, elérhetőségei, az állat tartási helye, az eb fajtája, születési ideje, neme, színe, hívóneve, a vizsgálat végén pedig a beültetett chip sorszáma és az ivartalanítás időpontja is. 

Az ivartalanító állomás két átalakított kisbuszt és a köztük felállított operációs fémasztalt jelenti, az egyik buszban ketrecekben várakoznak a műtét előtt az ebek majd pihennek meg a beavatkozás után, a másik egy professzionális rendelő, itt dolgozik a csapat állatorvosa. Ég a keze alatt a munka, legyen szó bizalmatlanul vicsorgó apró csivaváról, vagy melasz mozgású, monumentális falusi juhászról, gond (és harapás) nélkül kezeli le őket sorra. A mellette dolgozó asszisztensek sem pihennek, van, aki kutyát nyugtat, van, aki a műtét előtti borotválást végzi, és van, aki a műtéten átesett kutyusok lelki békéjét ápolja. A rendelés a szabadban, nyíltan zajlik, így minden gazda megbizonyosodhat kutyusa helyzetéről. De nem csak nézni, kérdezni is ér, a Felelős Állattartás munkatársai őszintén és szívesen válaszolnak, és ezzel az esetlegesen fennálló bizalmatlanság utolsó morzsáit is eltüntetik. Ha egy műtét után az eb megébred a pihenőketrecben, a gazdi hazaviheti, de ha kell, a Máltai kutyaszállító autó is akár háztól házig viszi az ebeket.

A Felzárkózó települések program többi szakterületéhez hasonlóan a Felelős Állattartás sem csak egyszeri segítésről szól, ha egy kutyus bekerült a rendszerbe, akkor a szakterület munkatársai több éven át is visszajárnak a gazdijához, hogy meggyőződjenek az állat egészségügyi állapotáról, valamint a helyes kutyatartást oktató tájékoztató füzettel is ellátják a gazdákat. Munkájuknak köszönhetően a településeken csökken a gazdátlan kutyák száma, a gazdisok pedig egészségesebbeké és szelídebbekké válnak. 

A Felelős Állattartás programelem az Európai Unió támogatásával, a Jelenlét a felzárkózó településeken (ESZA+) projektből valósul meg. (EFOP_PLUSZ-7.1.1-24-2024-00002)