Kimondani a jó dolgokat – Lendületbe hoznak a pedagógus-workshopok
„A nevelőtestület tagjai teljesen feltöltődtek a tréning által nyújtott közös szakmai, de mégis önfeledt kikapcsolódást nyújtó közösségépítő ’játéknak’ köszönhetően” – írta meg e-mail-ben a Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola igazgatónője Pocsajról, miután a Közösségorientált pedagógia-projekt folyamattanácsadója egy izgalmas workshopot tartott a tanári karnak.
„Egy kicsit kiszakadhattunk a mindennapok zsúfoltságából, az egész nevelőtestület felszabadultan, gyermeki örömmel vetette bele magát a foglalkozásba” – folytatódik a levél. Kerecseny Marcell folyamattanácsadó azt mondja, nagyon szereti ezeket az alkalmakat, mert tapasztalata szerint bármennyire jó egy tanári közösség, ritkán adatik meg a tanári kar számára, hogy csapatban gondolkozzanak, szabadon, játékos keretek között együtt lehessenek. Jellemző, hogy ha még kedv lenne is, a tanárok a mindennapok feladataiban, a rutinszerű működésben elvesznek. – Pedig kifejezetten látványosan meglódul egy-egy alkalom után a pedagógusok lendülete – teszi hozzá Kopócs-Szabad Klára, az Észak-Alföld Régió oktatási koordinátora, aki maga is tart ilyen jellegű csapatépítőket.
A Közösségorientált pedagógia-projekt folyamattanácsadói több mint három éve rendszeresen látogatják a felzárkózó települések csaknem hetven közoktatási intézményét, hogy a pedagógusoknak segítő kezet nyújtva, különféle, tematikus pedagógiai módszertanokkal ismertessék meg őket. E kapcsolatok lényege, hogy egy idő után a pedagógusok beépítsék a tananyagba, a tanóráik menetébe a friss szemléletet, foglalkozásokat. De nem mindig elég ennyi. A tanuláshoz motiváltság kell, és ha a tanárok is fáradnak vagy a kiégés szélére kerülnek, akkor nagyon jól jön, ha részt tudnak venni egy vidám, felhőtlen csapatépítőn. Marci szerint mindig szakmamentes alkalmakat kérnek tőlük. Szeretik a detektíves-gyilkosos játékot, a pletykakör- vagy az activity-jellegű foglakozásokat. De van, hogy nonfiguratív geometriai alakzatokat kellett lerajzolniuk utasítások alapján, úgy, hogy nem kérdezhettek vissza. „Az egyik matektanár azt mondta, hogy egy ilyen feladat során értette meg, milyen nehéz lehet a gyerekeknek, amikor ő nem interaktívan kommunikál” – emlékszik a folyamattanácsadó az egyik alkalomra, mely ilyenkor spontán érzékenyítő programmá változik.
Pocsajon kívül még egy tucat észak-alföldi településre járnak a folyamattanácsadók, így Piricsére, Bökönybe, Tarpára, Porcsalmára, Jánkmajtisra, Nagycserkeszire, Kisarra, Nyírbéltekire, Ibrányba. De nem mindenhová tantestületi műhelyeket visznek, van, ahol nyelvi készségeket fejlesztenek, máshol a differenciálást vagy a bullying témáját járják körül. Mindenesetre a munka-magánélet-workshopok iránt kiemelkedő az érdeklődés. Klára elmondja, hogy Piricsén meglepő módon nyitottan álltak a tanárok a saját nehézségeiket feltáró körhöz, valószínűleg jelentősége van annak is, hogy ismerik már őket korábbról, amikor még pályaorientációs foglalkozásokat vittek a tanórákra. Ezek az ismétlődő alkalmak segítenek a mélyítésben.
– Egy középkori várba képzeltük bele magunkat szituációs játékokkal, ahol mindenkinek szerepe volt: szakács, királynő, várvédő stb., a pedagógiától távol álló témákat választunk direkt. Mivel sokszor fordul elő, hogy kezdetben nincs kedvük semmihez, csapatokban dolgozunk, így könnyebben oldódnak, mert átlendítik egymást – részletezi Tóth Anita folyamattanácsadó, aki 2023 óta jár Tarpára és meggyőződése, hogy a pedagóguskarok jelentik a legnagyobb kihívást. „Bár sokszor nyitottak, de hozzászoktak, hogy egy csapatépítő általában kimerül egy kirándulásban. Türelemmel kell bevonni őket a feladatokba, mert ezek a közösségépítő tréningek picit ismeretlenek ilyen témában”.
Mégis emlékezetes élmények születnek egy-egy alkalomból. Ilyenkor lehetőség nyílik akár olyan kollégákkal is egy csapatban játszani vagy meghallgatni őt, akivel egyébként a hétköznapok rutinjaiban nincs lehetőség a kapcsolódásra.
Így alakult ez a tarpai találkozó is, amikor is az volt a feladat, hogy párban mindenki rajzolja le a másikat fának képzelve. Gyönyörű alkotások születtek egymásról, elmesélték, miért úgy formálták a lombokat vagy a törzseket, és elérzékenyültek, amikor végig hallgatták egymást. „A közösség erejét lehetett érezni. A hétköznapokban nincs idő egymást megdicsérni, kimondani a jó dolgokat, a mókuskerékből kiugrani. Illetve, talán jellemző ránk, magyarokra, hogy nem tanuljuk meg jól érezni magunkat, dicsérni egymást, időt szánni magunkra és a közösségünkre. Pedig nagy szükség van erre, mert hova vezet, ha nem tartjuk tiszteletben a saját jóllétünket? Miből merítkezünk, ha kiégünk?” – teszi fel a kérdést Anita, melyre sok pedagógus keresi a választ, a Közösségorientált pedagógia-projekt segítségével pedig talán meg is találja.
Az RRF-3.1.1-22-2022-00001 Közösségorientált pedagógia elnevezésű projekt a Felzárkózó települések programban valósul meg. A projekt az Európai Unió finanszírozásával, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv keretében teljesül.
