Matek, olvasás, írás, kutyázás

A Tiszabői Általános Iskolában az állatasszisztált terápia a tanrend szerves része. A gyerekek hétről hétre alig várják Pandát, a speciálisan képzett segítőkutyát, aki jelenlétével még a legélénkebb osztályokat is le tudja csendesíteni. Ő nem szavakkal tanít.

bessenyei.mihaly
2024. szeptember 02.

„Ha szeretnél kérni tőle valamit, nézz rá, és szólítsd a nevén!” A Tiszabői Általános Iskola 1.c osztályában a kutyás foglalkozás látszólag Pandáról, a border collie-ról szól, holott valójában az ember és a kutya közötti bizalom visszaépítése, a mozgásfejlesztés és a szociális kapcsolatok építése a lényeg. Az ország legszegényebb települései közé tartozó Tiszabő utcáin sok kutya kóborol gazdátlanul, előfordul, hogy időnként em- berekre is rátámadnak, ezért a gyerekeket sokszor a felnőtteknek kell iskolába kísérniük, nehogy félúton megijedjenek, és visszaforduljanak. Itt a kutya nem feltétlenül az ember legjobb barátja – nem véletlen, hogy a gyerekek egy része tart tőlük.

Panda és a gazdája, Vámos Zoltán segítőkutya-kiképző és felvezető három évvel ezelőtt azért kezdett a Máltai Szeretetszolgálat tiszabői iskolájába járni, hogy ezeket a félelmeket felülírja, és megtanítsa a gyerekeket az ember és a kutya eredendően bizalommal teli viszonyát megőrizni, vissza- építeni. Panda bemutatja, hogyan tud egy kutya egy ember segítségére lenni. Visszaadja a mankót a kisfiú kezébe, aki az osztályterem közepén fájós lábú embert imitál, egy másiknak pedig a vállára teszi a mancsát, hogy jelezze, valaki kopogott az ajtón, ki kéne nyitni. A következő feladatban valaki lefekszik a terem közepére, a társa pedig falatnyi kutyatáp-darabkákat helyez a lábára, a homlokára, a kezébe. A fekvő gyereknek mozdulatlanul kell megvárnia, amíg Panda kiszimatolja, hová tették a falatkákat, majd felnyalintja őket – ez nagy bizalmat feltételez. A feladat sikerül, amit a többiek nagy tapssal és nevetéssel jutalmaznak.

Panda az óra elejétől a végig lelkesen teljesít minden kérést, ül, fekszik, ugat, pacsit ad, az oldalára fekszik, forog két lábra állva, és még az sem zavarja meg, amikor két konyhás néni benyit az osztályba a gyerekek tízóraijával, egy nagy halom sonkás szendviccsel. „Mi kell ahhoz, hogy a kutyánk jól érezze magát nálunk?” – hangzik a kérdés, és máris lendülnek a magasba a kezek: „Enni adni!”, „Megitatni!”, „Kutyaházat építeni neki!”

A kutyás órákon a gyerekeket nem szükséges fegyelemre inteni, a közös játék minden perce élmény, Panda és Simi mellett senkinek sem jut eszébe rendetlenkedni. Ők ketten a puszta jelenlétükkel képesek motiválni a gyerekeket, és még a legvagányabbakat is megszelídítik. Néhány szabályt azonban fontos betartani: a kutyákkal nem szabad kiabálni, tilos őket megütni; a szemükbe kell nézni; türelmesen és nyugodtan kell hozzájuk szólni; és ha teljesítik a kérést, meg kell őket dicsérni. Pont úgy kell bánni velük, ahogy az embertársainkkal is. Tiszabőn, az ország egyik legszegényebb településén a kutyás órák a tanrend részét képezik, Panda vagy Simi hetente egyszer minden elsős és másodikos osztályba ellátogatnak a gazdájukkal. Az első ismerkedős alkalmakat később tornatermi órák követik, ahol a gyerekek az akadálypályákon együtt futnak, ugrálnak végig a kutyákkal. Ez az ő esetükben kiemelkedően fontos, mert mire eljutottak az iskolába, sok, az egészséges fejlődéshez szükséges mozgás kimaradt az életükből: a kicsi, rosszul fűtött házak csupasz padlóján kisbaba- ként nem volt lehetőségük kúszni-mászni, márpedig a mozgás- fejlődés szorosan összefügg a kognitív képességek fejlődésével. „Az olvasás-és írástanításhoz rendkívül fontos a mozgásfejlesztés. Ez az, amivel a legtöbbet le tudunk faragni a hátrányokból” – mondja Kovács Mihályné, a Tiszabői Általános Iskola igazgatóhelyettese.

A Felelős állattartás programelem az Európai Unió támogatásával, a Jelenlét a felzárkózó településeken (ESZA+) projektből valósul meg. (EFOP_PLUSZ-7.1.1-24-2024-00002)