„Ha olvasni tudok, bármit elérhetek!”
Áprilisban a Közösségorientált pedagógia projekt két munkatársa egynapos szövegértés workshopot tartott tanodák és tanulóházak szakmai vezetőinek, munkatársainak és mentorainak. A foglalkozás egy nyolcalkalmas műhelymunka sorozat első alkalma volt. Szakácsi Eszter írása.
A közelmúltban kezdődött workshopok célja, hogy motiváló technikákat, ötleteket adjanak át a résztvevőknek szövegértés fejlesztés témakörben, mert a Közösségorientált pedagógia projekt alapvetése, hogy a szövegértés minden későbbi ismeretszerzés alapja, ezért kiemelten fontos az ezzel való foglalkozás.A Bartók udvar tárgyalójába érkezők a foglalkozás végén jókedvűen bevallották, hogy egy hosszadalmas frontális előadásra számítottak, ehhez képest sok izgalmas csapatmunkával, közös gondolkodással átszőtt tudásmegosztásban volt részük.
Több témakörre épült a nap: olvasási képességre, olvasási motivációra és stratégiákra, szövegtípusokra, szövegformákra és szövegértésre.
De milyen nehézségekkel találkoznak a tanulóházak és tanodák munkatársai, ha szövegértés fejlesztésről van szó? A különböző szociális, oktatási és egészségügyi hátrányok mellett a tanulók nehezen vehetők rá, hogy olvassanak, ezért a munkatársak számára hasznos minden módszertani plusz, amit ezeken az alkalmakon megismernek.
A résztvevők hosszan elbeszélgettek a tanítás életkoronként változó autonómiájáról, eszmét cseréltek a szövegek fontosságáról, miszerint a gyerekek sokszor sajnos, csak egytípusú szövegekkel találkoznak az iskolákban, pedig az őket körülvevő mindennapok is számos inspirációt hordozhatnak: buszmenetrendet, étlapot, információs táblázatokat, prospektusokat stb.
A workshop egyik központi eleme az olvasás jelentősége volt. Abban hamar megegyezett mindenki, hogy már egészen kis kortól hangsúlyt kell fektetni a gyermekek könyvekkel, szövegekkel való találkozására. „Kinek a feladata a szövegértésfejlesztés? Mit okoz a hiánya? Hogyan születik meg a motiváció az olvasásra? – záporoztak a kérdések. Ez utóbbi kérdés már átcsúszott egy egészen új témakörbe, hiszen el kell különíteni a motivációs célt, az eszköztől. A szövegekkel való foglalkozás kiindulása lehet akár egy film vagy zenei klip közös megtekintése, majd az azokra vonatkozó konkrét irányított kérdésekre válaszolva a tanulóknak rá kell jönniük, hogy az előzetesen kapott információk valódik vagy sem.
Választhatjuk a fokozatosság elvét, miszerint a szövegek típusai, hossza és nehézsége alapján kínáljunk-e tartalmakat. Minden esetben fontos a gyerekek bevonása az értelmezésbe, beszélgetésbe, ezekre is közösen kerestek a résztvevők módszereket: rajzoltassuk őket vagy játsszuk el az egyik részt közösen. Motiváljuk őket, hogy tegyenek fel minél több kérdést az elhangzottakkal, olvasottakkal kapcsolatban, ezeket előzetes megfigyelési szempontokkal segíthetjük. Ha elvont szöveghez van szerencsénk, tegyük azt személyessé, élővé! Keressünk ahhoz kapcsolódó, azzal asszociáló videókat, képeket.
Amikor elértük, hogy figyelnek és érdeklődnek a szöveg iránt, érdemes őket az ismereteik megosztására ösztönözni, ezt úgy érhetjük el, hogy csoportos feladatokat adunk nekik, ahol megoszthatják élményeiket, beszélgethetnek, eszmét cserélhetnek. A kollaborációs megélések fejlesztik a szociális készségeket is.
A tanulói autonómiát azzal tudjuk támogatni, hogy 2-3 választási, döntési helyzetet kínálunk nekik a szövegválasztással, azoknak feldolgozásával kapcsolatban. Ha lehetőségünk van, értékeljük a tanulók erőfeszítéseit (és ne őket, vagy a teljesítményüket), emeljük ki a pozitívumokat és mindenképpen kerüljük a szorongást kiváltó helyzeteket.
A nap végére a résztvevők elkészültek egy foglalkozás tervezettel, a kapott szövegekhez motivációs technikákat és feldolgozási technikákat is társítottak. A szövegtípusok között szerepelt Azariah dalszöveg, Romhányi vers, infografika (a bicikli technikai fejlődéséről és egy másik a különböző paprikák erősségéről, valamint a 20.sz-i hajviseletekről) ill. egy YouTube-csatorna elindításához szükséges tudnivalókról. A negyedévente megvalósuló workshopok az eddigi visszajelzések alapján hasznos segítséget nyújtanak a tanulóházak és tanodák munkatársainak.
A résztvevők visszajelzéseiből kiderül, hogy értékelik a jól strukturált foglalkozást, a módszertani fejlesztő játékokat és az ismeretszerzés lehetőségét (mert nem mindenki rendelkezik pedagógus diplomával, tapasztalattal). A rendszeres együtt gondolkodások, összejövetelek pedig kiváló lehetőséget biztosítanak a kapcsolati háló bővítésére is.
