Több mint 2300 nehéz helyzetben élő kisgyermek kapott személyre szóló ajándékot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Csillagszóró elnevezésű karácsonyi ajándékgyűjtő akciójában.
A Felzárkózó települések programban a szervezethez tartozó 95 településen és négy városi szegregátumban élő gyerekek mellett a Szeretetszolgálat pécsi, marcali és siófoki fejlesztő iskoláiba járó gyerekeknek is összegyűjtötték kívánságaikat a Jelenlét Pontokon és iskolákban dolgozó munkatársak. A közös foglalkozások, játékok alatt derítették ki, hogy milyen ajándékokra vágynak a gyerekek, majd a rajzokból és elejtett mondatokból összeállított listán szereplő kívánságokat közel harminc kisebb és nagyobb cég, baráti társaság, gimnáziumi osztály és több mint 200 magánadományozó teljesítette. A névre szóló címkékkel ellátott ajándékokat még karácsony előtt eljuttatta a Szeretetszolgálat az ország különböző pontjain élő családokhoz.
Vannak a korán kelő angyalok, akik már hetekkel az ünnepek előtt „Csillagszóró-sapkába” bújnak; vannak az igazán lehetetlen feladatokat kedvelők, akik bármilyen gyerekrajzot képesek valósággá teremteni; vannak az újra és újra visszatérők, hiszen minden gyereknek jár egy ajándék; és vannak, akik képesek szó szerint az utolsó pillanatban is valóra váltani egy későn beeső kívánságot. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat karácsonyi Csillagszóró kampányában mindegyikük jelen volt – többszörösen.
Zenélő fűrészgép, működő fecskendővel szerelt tűzoltóautó, rózsaszín földönkívüli baba, világítós oroszlánkirályos lámpa, sétáló kutyuska – öt abból a több mint 2300 kívánságból, amelyeket a felzárkózó településeken és városi szegregátumokban élő gyermekek fogalmaztak meg (ki írásban, ki rajzban, ki csak halkan elsuttogva) még hetekkel karácsony előtt, és bíztak rá bizalommal a Jelenlét Ponton dolgozó szociális munkatársakra.
A kívánságok aztán nagy útra indultak: kézről-kézre vándoroltak egészen Budapestig, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat zugligeti központjába, ahol – gondolván naivan – megpihennek kicsit, míg várnak, hogy valaki magával vigye őket. A pihenésből aztán nem lett semmi, hiszen az angyalok már a kapuban várták őket, és vitték is magukkal tovább a papírokat, majd játékáruházak, vásárok, online boltok kínálatát fürkészték célirányosan, hogy elcsípjenek egy „igazán csajos felsőt”, megtalálják a legmenőbb nagykerű távirányítós terepjárót vagy éppen a tökéletesen puha és meleg mesehősös plüss takarót.
Középiskolás osztályok, egyházi és civil közösségek, kisebb és nagyobb cégek, baráti társaságok és sok-sok egyéni ajándékozó gondolta úgy idén is, hogy igenis meg kell állni a karácsonyi forgatagban, és ki kell pillantani az őket körülvevő világból, mert nem is olyan messze még sok nehéz sorsú településen élő gyermek várja izgatottan és reménnyel teli szívvel az igazi karácsonyi csodát.
A begyűjtött kívánságokhoz idén is csatlakoztak a siófoki, a pécsi és a marcali Máltai Fejlesztő Iskola súlyosan halmozottan fogyatékkal élő tanulóinak kérései is, és így összesen több mint 2300 gyerek bizonyosodhatott meg róla, hogy a szívből jövő kívánságok beteljesednek.
Közös játék
Fura egy mese lenne, amelyben Batman egy jó meleg pónis pulóverbe bugyolálva arról beszélgetne egy hosszú szőke hajú babával, hogy melyik távirányítós autó a leggyorsabb a világon, miközben a fejük felett két helikopter kergetőzik. Ilyen mese (egyelőre) nincs, de hogy felvázolt párbeszéd sem valósult meg, arról már nem tudhatunk biztosat, hiszen egy karácsonyi ajándékokat szállító Máltai autó csomagterében bármi előfordulhat, főleg, ha órákon keresztül utaznak Magyarország legeldugottabb települései felé.
„Nézd, Apa, kettő is van benne! Így tudunk együtt játszani!” A sajónémeti ház kicsi, de szépen rendben tartott nappalijában a négyéves Zalán egyszerre két távirányítós autót emel ki a neki címzett dobozból. Rögvest neki is áll összeszerelni, míg testvére „nyakig merül” a vele megegyező magasságú ajándékzacskóban, majd szedegeti elő az izgalmas kincseket. Mindegyiket megmutatják egymásnak, majd alaposan megvizsgálják és szépen sorba rendezik a takarón. Az első öröm után aztán gyorsan összeszedik a csomagolópapírt és a szétszórt kartonpapírokat, és viszik ki a konyhába. „Mindig így csinálják, nézzen be a szobájukba, azt maguk tartják rendbe” – mutat körbe nem kis büszkeséggel édesanyjuk, Roxána. A fiúknak ráadásul nemcsak egymásra, legkisebb testvérükre is van figyelmük, az új kincseket egyenként viszik oda megmutatni, és az sem zavarja őket, hogy láthatóan egyik sem hozza lázba, inkább alszik tovább. Mivel mindössze kéthetes, ez érthető is.
/írta: Bőle Tamás újságíró/
A fotókat Mózes Anita és Bessenyei Mihály készítette.
