Az ország 300 legszegényebb településén élő 300 ezer ember felzárkóztatására ír ki pályázatot a Máltai Szeretetszolgálat, ennek apropóján a Kossuth Rádió vendégeként Lantos Szilárd, a Szeretetszolgálat Modellprogramok vezetője mutatta be a felzárkózó településeken folyó programot, módszertanokat.
Hogyan lehet segíteni a legszegényebbeken? Mi történik, mikor megérkezik a program egy hátrányos helyzetű településre? Mi jelenthet jövőt azokon a településeken, ahol a saját portájukat is alig tudják rendben tartani az ott élők? Miként folyik a felzárkózási munka a hátrányos helyzetű településeken? Vannak már eredmények? Egyáltalán, mit nevezünk eredménynek?
(A közel félórás beszélgetést terjedelmi okokból összefoglalva, Lantos Szilárd válaszaiból szerkesztve közöljük.)
Amikor megérkezünk egy-egy ilyen településre, akkor óhatatlanul jönnek azok a helyzetek, amelyek mellett egyszerűen emberként, vagy akár humanitárius okból nem tudunk elmenni. És ilyenkor az ember először megoldja azokat, mondjuk a fűtést, vagy adott esetben gondoskodunk a hiányzó áram- és vízszolgáltatásról, tehát gyakorlatilag egy tűzoltás, egy kríziskezelés történik. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy egyáltalán bizalmat építsünk, hogy valóban ne csak tudományosan érkezzünk meg egy-egy településre. A szembejövő problémákra felkészültnek kell lenni, és minden olyan eszközt igénybe kell vennünk, amellyel azonnali segítséget tudunk nyújtani. Azt gondolom, hogy ez a programunknak az alapja, mert ha bizalmat tudunk építeni, akkor el tudunk kezdeni egy olyan munkát, ami már valóban generációkon keresztül képes hatni. És itt jön be egy picit a mi szemléletünk, hogy a bizalom megteremtéséhez nagyon fontos, hogy hozzunk létre egy közösségi teret, kezdjünk el működtetni egy közösségi házat. Mi Jelenlét Pontnak hívjuk ezt a helyszínt. Ez lehet egy egyszerű családi ház vagy egy nagyobb épület egyik sarka, ahova bármikor lehet jönni, és az ajtó a pici gyerekektől kezdve egészen a nagyokon keresztül, az idősekig mindenkinek nyitva áll. Sőt, azt valljuk, hogy az a jó, ha ez a ház nem is a miénk, hanem minél inkább az ott élőkké. Persze van ott egy-két szociális munkás, akik figyelnek a családokra, de a közösségi munka mellett – ami egyébként nagyon fontos, hiszen a népi bölcsesség is hangsúlyozza, hogy a közösség megtartó ereje mennyire fontos, és gyakorlatilag ez a mi filozófiánknak is az alapja – ott van az az egyéni szociális munka is, ami megnyilvánulhat a gyerekek fejlesztésében, vagy éppen a krízishelyzetek kezelésében. Tehát nagyjából egy közösségi munka és egy egyéni szociális munka, ami találkozik. Ez lehet egy Gyerekház pici gyereket nevelő családoknak; lehet tanoda, tanoda jellegű foglalkozás; vagy akár mosoda, tisztálkodási lehetőség. Ha tényleg nagyon nehéz helyzetű településen vagyunk, akkor gyakorlatilag folyamatosan jelen kell lenni, és folyamatosan terelgetni kell kicsit az életét ezeknek az embereknek. Az nem elég, hogy viszünk akár pénz-, akár tárgyadományt, hanem az életet kell sínre tenni. Azt gondoljuk, hogy pusztán pénzosztással valójában nagyon nem tudunk előre menni. Lehet, hogy egy-egy krízishelyzetet tudunk kezelni, de a hosszú távú építkezéshez mélyebben átgondolt stratégiára van szükség, és ez még településenként is változó, bár természetesen vannak fogásaink, vannak technikáink, módszereink, amivel jövünk és közelítünk. Építkezünk életkorról életkorra, hogy megtartsuk a gyerekek esélyeit arra, hogy végigjárva az oktatási rendszert, olyan felnőtt, cselekvőképes állampolgárok legyenek, akik magukról, családjukról is tudnak gondoskodni.
Én nagyjából húsz éve kezdtem el dolgozni egy ilyen adottságú településen, és ugyan látszatra és statisztikailag egyébként rendben volt, de mégis azt tapasztaltuk, hogy mivel akkor igazán még nem volt kötelező az óvodáztatás, csak a felső csoportba jártak a gyerekek. Ott is csak délig, és gyakorlatilag felkészülés nélkül kerültek be egy olyan iskolába, ahol délelőtti és délutáni oktatás volt, nem igazán voltak tanárok, és ugyan mindenki végigcsinálta a nyolc általános iskolai osztályt, sőt, még továbbtanulni is tudtak a közeli középiskolában, de zömük hazakerült az első év során. És ott ők akkor gyakorlatilag be is fejezték az oktatási karrierjüket. A magunkfajta ember, ha egy picit messzebbről néz rá, akkor azt várja el, hogy mégis boldoguljanak. De nem nehéz átgondolni, hogy igazán nem tudnak. Hol és milyen hiányok, hiátusok vannak? Ez a mi feladatunk, hogy ezeket minél biztosabban tudjuk pótolni, vagy akár megerősíteni, vagy reagálni azokra a problémákra, amik bizony nagyon-nagyon össze tudnak sűrűsödni ezeken a településeken, vagy ezekben a szegregált városrészekben. És itt jön be az egyéni szociális munka, amit családokkal, gyerekekkel, felnőttekkel viszünk, az a közösségi munka, illetve az az építkezés, amit a többi szakemberrel együtt összekapaszkodva próbálunk összehozni. Ha végiggondoljuk, akkor ezeken a településeken már a fogantatástól kezdődően kísérjük ezeket a gyerekeket és családokat egészen addig, amíg a foglalkoztatásig el nem jutnak. Az első ezer nap nagyon fontos, és mi azt mondjuk, hogy ez itt a Védőnő Plusz Programnak a terepe. A magyar védőnői hálózat az egyik legjobb segítő hálózat az országban, hungarikumnak tekinthető, de gondoljunk bele, hogy egy-egy védőnő mennyi időt tud tölteni egy-egy családnál… Adjunk neki további eszközöket, segítsünk, akár képezzünk ki olyan családmentorokat, akik kísérik az összes gyermeket. Ez az építkezés elindul kora gyerekkorban, a védőnővel való összedolgozás nagyon fontos, és talán ez az egyik legsikeresebb része a programunknak.
Most 118 településen hatezer gyerekkel vagyunk kapcsolatban, nap mint nap kísérjük az ő előrehaladásukat, babacsomagot adunk. De nem is a tárgyi adomány a lényeg, hanem mondjuk a dohányzásról való leszoktatás, hogy ne az legyen a sikk adott esetben, hogy „hú, hát én ráfújom a füstöt a babára, mert attól lesz erős, ugye?”… Vannak ilyen tévhitek. Egész hihetetlen, hogy mi mindennel találkozunk… És akkor elkezdünk építkezni, elkísérjük a gyerekeket az óvodáig. Akkor azt látjuk, hogy nagyon fontos, hogy miként lépünk be az óvodába, és ott valóban felkészítjük-e a gyerekeket arra, hogy iskolaérettek legyenek? Azért, hogy az óvoda-iskola átmenet ne egy éles váltás, ne egy törés vagy egy kudarcos helyzet legyen, már a leendő tanító nénivel dolgozunk együtt. Aztán az óvodából vigyük fel a gyerekeket az általános iskolába, ott pedig olyan körülményt teremtsünk, ami biztonságos, ami védett. Tovább gondolva, a pedagógusokat is segítsük abban, hogy mondjuk első-másodikban mit érdemes csinálni.
A felzárkózó programokban 300 település került kiválasztásra még három évvel ezelőtt, és eddig 118 településen indult el a konkrét tevékenység. A fennmaradó 182 település bevonása még előttünk áll, és évente nagyjából 60-60 település bevonását tervezzük. Ez a pályázat van most tulajdonképpen társadalmi véleményezés alatt, és várhatóan élesedik majd pár héten belül. Erre a települési megvalósítói szerepre várjuk a jelentkezőket, elsősorban civil szervezeteket. Hogy mi a feladat? Az, hogy amikor elindul a program az adott településen, akkor valóban a kora gyerekkortól, az iskolás koron keresztül a foglalkoztatásig, a termékelőállítás, a bűnmegelőzés, a drogprevenció, adott esetben akár szociális lakások építésével bezárólag ez a szervezet legyen az, amelyik annak a településnek a gazdája.
Ez nem közvetlen pénzügyi kötelezettségvállalással járó pályázat, amikor megnyílnak azok az európai uniós vagy hazai források, amivel tudjuk bővíteni a programot, akkor a kiválasztott szervezet lesz az, amelyik gyakorlatilag jogosult ezt a teljes programcsomagot az adott településre vinni. Itt nagyon nagy előny, ha valamelyik szervezet dolgozik vagy jelen van már az adott településen, hiszen akkor ő ismeri legjobban a helyi viszonyokat. Viszont másik oldalról valóban az az elvárás, hogy a kora gyerekkortól a lakhatásig bezárólag tudjon potens, valóban érdemben segíteni tudó szereplő lenni, és ennek az egyensúlyát próbáltuk kialakítani a pályázati felhívásban. Ha valaki felmegy a program ideiglenes honlapjára, ez a fete.hu, akkor ott megtalálja a véleményezés alatt álló pályázati felhívást, és itt fog megjelenni egy-két héten belül a már végső, élesített pályázati felhívás is, amire a jelentkezőket várjuk. Ott a pontok között látszik, hogy valóban ez az egyensúly az, amit mi keresünk: hogy akár helyi beágyazottsággal, akár országosan, olyan tapasztalattal bíró szervezet tudjon jelentkezni, amely képes és alkalmas, és tényleg eltökélt a program végrehajtására.
Jelenleg már húsz megvalósító szervezet van a programban a 118 településre, és én azt gondolom, hogy ez a szám biztosan emelkedik. Szerintem minimálisan duplázódik, de természetesen ez majd az értékelésen, a döntésen múlik, illetve, hogy egyáltalán mennyi pályázó érkezik.
Nagyon-nagyon sok eredményt tudunk már mondani, akár az életkorok menti beavatkozásnál például a kora gyerekkori programban, de nagyon sok példánk van akár a műhelyiskolára, akár azokra a foglalkoztatási programokra, amelyek egy-egy településen indultak el. Ha sikerül összeraknunk egy-egy varrodát vagy asztalos üzemet, az nagy lépés. Vagy amire a legbüszkébbek vagyunk, ha olyan vállalkozás érkezik egy-egy településre, ami azt látja, hogy itt valóban van eredmény, és talál olyan embereket, akiket munkára tud fogni, mert itt mindig akad munkaerő, hiszen sokan nem tudnak ingázni napi 100 kilométert. Az asszonyok egészen biztos, hogy helyben vannak, hiszen ők a gyerekektől nem tudnak utazással együtt 10-12 órára elszakadni. És van erre példa, hogy egy-egy településünkre érkezik olyan munkáltató, aki aztán átveszi tőlünk a feladatot. A munkával átveszi, mert amikor hozzátartozik már egy település életéhez az a kép, hogy reggel mennek munkába emberek, és látszik a házakon az odafigyelés, mert amikor már fix jövedelme van az embereknek, akkor elkezdenek erre is figyelni, egyszerűen csak azért, mert van rá lehetőségük, és már nem csak a napi túlélés a szempont, akkor ott is megjelenik a hosszú távú tervezés.
https://mediaklikk.hu/cikk/2022/10/06/az-orszag-300-legszegenyebb-telepulesenek-felzarkoztatasara-ir-ki-palyazatot-a-magyar-maltai-szeretetszolgalat-alapitvany-napkozben-podcast-53-resz/
